A Sors Ajándéka 2. Egy másik univerzum

A Sors Ajándéka 2. Egy másik univerzum

Sziasztok!

Remélem tetszett az előző fejezet. Kérlek írjatok építő kritikákat :)
Itt a második fejezet:

2. Egy másik univerzum

Harry reggel kipihenten ébredt. A háború alatt már el is felejtette, hogy milyen jó volt ez az érzés. Lassan nyitotta ki a szemét, attól félve, hogy ezután nem tudja majd kirekeszteni az igazságot. Remus halála nagyon megrázta, és nem volt felkészülve az igazságra, miszerint régóta vesztes csatát vívnak.

De valami nem stimmelt. Nem a szokásos griffendéles ágyban találta magát. Mélyzöld baldachin vette körül ágyát, rajta ezüst kígyók tekergőztek. Ez nem lehet igaz! Mit keres a mardekáros hálóteremben? Meg kell keresnie azt az átkozott könyvet. Ha a sejtései igazak… akkor kell találnia valakit, akinek mindent elmondhat. Körülnézett az ágyában, a párnája alatt, a ládában, sőt még a fürdőben is. De a könyv nem volt sehol.

Harry magába roskadva ült a klubhelyiségben. Az, hogy nem volt meg a könyv, azt jelentette, hogy nem tudja igazolni magát. És akkor senki sem fog hinni neki. Észbe kapva, hogy lassan a többiek is felkelnek, felöltözött, és meglepve tapasztalta, hogy valóban mardekáros ebben a világban. Ruhái pár számmal nagyobbak voltak rá, de remélte, hogy ez nem látszik meg rajta.

Jelenleg fontosabb dolga is volt ennél, úgyhogy remélte, hogy ebben a dimenzióban rendesen tartja a cuccait. Imáját meghallgatták az istenek, mert csakugyan megtalálta az órarendjét. Nem volt boldog attól, amit rajta látott. A jóslástan és a mugliismeret kivételével minden tantárgyból jár a RAVASZ előkészítőre. Rémülten fedezte fel, hogy mennyi mindent kell még bepótolnia. Itt a tananyag jóval több volt, ráadásul számmisztika és rúnatan tudása egyenlő volt a nullával. Gondolataiból egy gyűlölt hang rázta fel.

- Nem jössz reggelizni, Tobias?

Harry dermedten állt. Ez tényleg Malfoy hangja volt? És tényleg Tobiasnak szólította? Úristen, itt sokkal több probléma van annál, hogy nem tudja az anyagot!

- Tobias?

- Megyek már. – Megfordult és szemben találta magát Malfoy megzavarodott tekintetével. Nem törődött vele, inkább elindult a Nagyterem felé. Nem sokkal később hallotta, hogy követik.

Emlékezett még, hogy hogyan juthat a legrövidebb úton a Nagyterembe, de nem tudta, hogy az e világi Harry mennyire ismeri ki magát a kastélyban. Neki a bujkálással eltelt egy év alatt sikerült kiismernie a kastély minden pontját. Tehát a jól bevált klasszikus úton közelítette meg a célját.

Azonban, ahogy a Nagyterembe ért, megfagyott a vér az ereiben. A Griffendél asztalánál ült Ron, Hermione, Ginny és Seamus, meg mindenki, aki meghalt. Aztán a tanári kart figyelte meg. Az ott látottaktól még jobban elsápadt. Ott ült James és Lily Potter, Sirius, Remus, Mrs. Malfoy, Piton és Dumbledore. Ekkor már feladta a hiábavaló küzdelmet a dolgok megértésével kapcsolatban. Kábultan hagyta, hogy leültessék a mardekár asztalához, gépiesen enni kezdett, majd pár falat után letette a villát a kezéből, és meredt a semmibe.

Alig jutott el a tudatáig Draco kétségbeesett kiáltása…

- Apa segíts!

… hogy mindenki őket nézi…

- Sokkot kapott.

… és hogy Draco apja Piton. Alig érezte, hogy egy hideg üvegcsét nyomnak a szájához, hogy engedelmesen megissza a főzetet, majd minden elsötétült körülötte.

Perselus balsejtelemmel ébredt fel. Tudta, hogy valami történni fog a mai napon, de arra nem gondolt, hogy ilyen hamar meg fogja tudni, hogy mi az. Mikor beléptek a fiai a Nagyterembe, már látta, hogy rossz előérzete nem volt alaptalan. Eleve a tény, hogy Harry nem úgy nézett ki, mint tegnap, elég gyanúra adott okot. Rossz gondolat kezdett megfogalmazódni az elméjében. Ebben akkor lett biztos, mikor a fia körbenézett a teremben és percről-percre egyre sápadtabb lett. Azt is látta, hogy Draco vezette az asztalhoz. Az ő fiai soha nem csináltak volna ilyet. Mindkettő túl büszke volt ahhoz, hogy vezessék egymást.

Most pedig itt ül a gyengélkedőn a fiával és tehetetlenül nézik, amint a másik fia – vagy az, aki kiadja magát a fiának – fekszik az ágyban. Nem sokkal később Draco megszólalt:

- Apa, Tobias meddig marad kiütve?

- Nos, erős érzelmi sokk érte, így lehet, hogy csak pár óra múlva ébred fel. Ez igazából attól függ, hogy mennyire gyorsan tud megbirkózni az új helyzetekkel.

- Szóval szerinted sem az, akinek kiadja magát? Reggel is teljesen megmerevedett, mikor hozzászóltam.

- És sokkal soványabb is, és beesettebb az arca. Viszont nem áll a százfűlé főzet hatása alatt, és nem alakították át a kinézetét bűbájokkal.

- Ezt honnan tudod?

- Varázslat, fiam.

Nem beszéltek tovább, mert Harry ébredezni kezdett. Sokáig tettette, hogy alszik. Ez jól ment neki a Dursleykkel eltöltött évek után. Miután kihallgatta a beszélgetést, rájött, hogy lebukott – azaz nem bukott le, de észrevették – ezért valóban felkelt.

Nem sokkal Harry ébredése után Piton karon ragadta, majd az igazgatói irodába rángatta az idegen fiút. Harry körülnézve az igazgatói irodában egy kicsit megnyugodott. Ez legalább ugyan olyan volt, mint emlékezett rá. Fawkes is ott ült a sarokban. Amint észrevette Harryt, elkezdett trillázni, és csak Harry hallotta a lágy hangot.

- Harry Potter, én tudom, ki vagy. Dumbledorenak nem szabad tudni rólad. Nem mondhatsz neki semmit…

Harry fejében visszhangot vert az utolsó mondat. Tehát Dumbledoreban nem lehet megbízni. Ez kissé megnehezíti a helyzetét, de ha itt nincs háború, akkor könnyebb dolga van. Nem gondolkozhatott sokáig, mert az igazgató megérkezett.

- Üdvözöllek barátaim. Minek köszönhetem a látogatásotokat?

- Dumbledore professzor. – biccentett Harry nyugodtan. Az okklumencia és legilimencia mestere volt, tudása még Voldemortén is túltett. Érezte a behatolást, de könnyen kirekesztette az igazgatót az elméjéből. Látta a szemében a megdöbbenést, amit szerencsére Piton félreértett.

- Albus. Nem akarlak zavarni, de fontos ügyben jöttem. Ez a fiú – lökött egyet Harryn, aki ettől elesett – nem az én fiam.

- Értem. Ez esetben azt javaslom, hogy kérdezzük ki.

Ezzel előhozott egy üveg Veritaserumot. Kérdőn nézett Pitonra, aki biccentett. Mielőtt bármit csinálhattak volna, Harry Fawkes mellé lépett, és beszélni kezdett.

- Nem itathatják meg velem. – A felháborodott tekintetek láttán magyarázni kezdett. – A törvény szerint a szülő vagy gondviselő beleegyezésével engedélyezett a szérum használata. Mivel azzal vagyok meggyanúsítva, hogy nem vagyok Piton professzor fia, ezért automatikusan kivonnak a felügyelete alól, és nekem nem lesz gyámom, ami azt jelenti, hogy amíg új gyámot nem találnak nekem, addig én szabadon dönthetek a sorsomról. Tehát nem egyezek bele a bájital használatába. – Beszéde után meghallotta Fawkes hangát. „ Igazad van, és ezt a mágia is észleli. Amit viszont senki sem tud az az, hogy ez esetben hatástalan marad a szérum. Ezt talán az előnyödre is válhat. Mert az biztos, hogy megitatják veled.”

És igaza lett. Mielőtt még észbe kaphatott volna, Piton és Malfoy mellette termett, lefogták, az igazgató pedig leöntött a torkán a Veritaserumot. Harry fulladozott, mert nem tudta rendesen lenyelni. Mire befejezte a köhögést, addigra érezte, hogy elkezdett volna hatni. Gyorsan rendezte, vonásait, és szeméből eltüntette a fényt.

- Mi a neved?

- Tobias Piton.

- Mikor születtél?

- 1980. július 31.

- Hány éves vagy?

- Tizenhat.

- Miért adod ki magad Tobiasnak?

- Nem adom ki magam. Én Tobias Piton vagyok.

Jelzett neki a szérum, hogy a hatás elmúlt, így újra rendezte a vonásait, és tettetett gyűlölettel nézett körbe.

- Apa, most nagyot csalódtam benned. Ha már hiszel nekem, akkor beszélhetünk. – kiviharzott az irodából. Lement egészen a bájitalmester lakosztályáig, és ott várt új családjára. Nem kellett sokat várnia, szinte rögtön utána jöttek a többiek is az igazgató kivételével.

- Bent mindent elmondok. – Szólt oda nekik, mielőtt Piton üvöltözni kezdett volna. Hirtelen megjelent egy könyv a kezében. Reménykedve ránézett, és mikor látta, hogy az a könyv az, jelentősen megkönnyebbült. Piton intett neki, majd bementek a lakosztályába.

Tágas nappaliban találta magát, amit sötétkék falak és fehér szőnyegpadló jellemzett. Jobb oldalon egy hatalmas szépen megmunkált kandalló állt, előtte egy ovális dohányzóasztal. Szélén két nagy sötétbarna bőrfotel, a kandallóval szemben pedig egy háromszemélyes kanapé fogadta az érkezőket. Az ajtóval szemben egy szűk folyosóra lehetett látni, ahonnan három ajtó nyílt. Baloldalon egy nagy étkezőasztal volt szintén sötétbarna színnel.

Személy szerint Harrynek nagyon tetszett ez a szoba. Talált még egy órát pontosan az ajtó mellett. Megnézte, és négy nevet talált rajta: Perselus Piton, Harry Piton, Draco Piton, Narcissa Piton. Mindegyik név az otthon feliratra mutatott. Piton mellélépett, megnézte az órát, majd gyanakvó pillantással illette Harryt.

Nemsokára Narcissa is előkerült. Észrevéve a feszült hangulatot, csak ennyit kérdezett:

- Mi történt drágám? – Perselus arca ellágyult a feleségére nézve. Hirtelen azt érezte, hogy bármivel meg tud birkózni.

- Ez nem Tobias. – Mutatott Draco Harryre. Harry végigfuttatta kezét a haján akaratlanul is felfedve a sebhelyet. Csak a többiek döbbent tekintetére kapott észbe. Tehát az itteni Harry nem esett áldozatul a halálos átoknak.

- Tobiasnak nem volt ilyen sebhelye. – hökkent meg Narcissa.

- De Tobias nem is élte túl a halálos átkot. De most nem ez a lényeg. Ha a ti drága Tobiasotokat keresitek, nem ártana megnézni a szobájában. – tette hozzá gúnyosan.

Draco azonnal elindult, és nem sokkal később döbbenten állt meg az oldalán Tobiasszal. Mindenki feszülten bámulta a két fiút. A különbség köztük csak a sebhely volt. Na meg a Piton gyereknek nem volt sápadt és beesett arca és a szeme is fekete színben pompázott. Csak Harry nézett ki nyugodtnak. De ez sem tartott sokáig, mert hirtelen megfájdult a sebhelye, és nem érezte a külvilágot.

A Roxfortban lépkedett, és elégedett volt, hogy végre sikerült áttörni a kastély védelmét. A Nagyterem felé tartott, ahonnan szörnyű sikolyokat lehetett hallani. Benézett, és látta, hogy azt a megmaradt maroknyi embert kínozzák hű szolgái. Dumbledore kínzását külön öröm volt nézni.

- Álljatok! – intett Luciusnak. – Öreg barátunk mondani akar valamit.

- Úgysem találod meg Harryt, Tom.

- Avada Kedavra. – Ez volt a jel, mire minden túlélőt megöltek.

Harry hirtelen egy teljesen más szemszögből látta a történetet. Már nem Voldemort szemével. Úgy látta, mint a merengőben. Külső szemlélőként állt. Voldemort bosszús volt, amiért Potter már megint megszökött, és ezt sok halálfaló kínzásával tudatta.

- Harry Potter bárhol is vagy, az elméd az enyémhez van kötve. Mostantól pokollá teszem az életed.

És Harry is érezte az átkokat. Minden átkot. És már hitt Voldemortnak. Az élete pokollá fog változni.

Perselus tért észhez elsőként a döbbenetből, de mielőtt számon kérhette volna a fiún a történteket, az hirtelen a homlokához nyúlt, majd összerogyott. Gyorsan felemelte a fiút – rémülten vette észre, hogy milyen könnyű -, és lefektette a kanapéra. Látszott, hogy hatalmas fájdalmai vannak, bár egy hangot sem adott ki. Perselus, Harry és Draco három órán keresztül próbálták valahogy felébreszteni a fiút, de nem jártak sikerrel. Fél óra múlva, mire kifogytak az ötletekből, Harry magától is felébredt.

Teste tűzben égett, minden mozdulat hihetetlen fájdalmat jelentett. Kinyitotta a szemét, és érezte, hogy minden ízében remeg. Látta a megkönnyebbülést a többiek arcán, ő meg igyekezett elnyomni a fájdalmat. Lassan kezdett kitisztulni a tudata, de a fájdalom nem akart szűnni.

- Kaphatnék egy bájitalt a Cruciatus utóhatásai ellen? – kérdezte erőtlen hangon. Draco már indult is, de mikor visszaért, az apja leszidta.

- Honnan veszed, hogy a fiú tudja, milyen bájital kell neki?

- Professzor, akkor szórjon rám egy Diagnosztikai Bűbájt. De nem sokáig maradok öntudatomnál, szóval kérem, siessen. – Piton valószínűleg kicsinálja majd a szemtelenségét, de most tényleg nagy fájdalmai voltak.

Piton gyorsan megcsinálta a bűbájt, és meglepte, hogy a fiú tényleg tudta, mi kell neki. Segített neki felülni, és megitatta vele. Harry érezve, hogy használ a főzet, ellazult, és lehunyt szemmel várta a kérdések kavalkádját.

- Ki vagy te? – sziszegte Piton. Harry beletörődötten sóhajtott.

- Harry James Potter. Apám James Potter volt, anyám Lily Potter. Mindketten meghaltak. És mielőtt közbeszólnának – elővette a könyvet – ezt kérem, olvassák el. – Tobiasra pillantott – Nem baj, ha ezt kölcsönveszem? – Mutatott a talárra.

- Dehogy baj. Nem maradnál nálunk éjszakára?

Harry körülnézett, és látta Piton gyilkos pillantását. Megrogytak a vállai, és bocsánatkérőn nézett mására.

- Szívesen maradnék, de engem nem látnak szívesen. – Ezt a mondatot sikerült úgy mondania, hogy mindenki elszégyellje magát. Látszott a fiún, hogy nem ez az első visszautasítása.

- Érdekes vagy. – Döntötte el Draco. – Apa kérlek, hadd maradjon velünk!

Látva fiai könyörgő tekintetét, Perselus kelletlenül rábólintott. Nem volt baja Jamesszel és Lilyvel, de ez a gyerek nem igazán hasonlított rájuk. Azt is látta, hogy most Potter igazat mondott.

Harry kimerülten hallgatta Draco csevegését Tobiasszal. Olyan érzése támadt, mintha mindig is ide tartozott volna. De az, hogy Piton nem kedveli őt… Harry csak remélni tudta, hogy nem lesz pokol az élete. Fájdalmat kezdett érezni. Először nem tudta, hogy miért, de aztán eszébe jutott a vízió és megtántorodott. Most már mindenki meghalt, aki a másik világhoz kötötte. Hirtelen robbant a testébe az eddig csillapított fájdalom. Megállt és hangosan zihált, próbálva úrrá lenni a fájdalmon.

Draco és Tobias látták, hogy Harry lemarad, majd hangosan zihálni kezd. De miért? Egymása néztek, és gyorsan eltámogatták új barátjukat az ágyig. Draco odaszaladt az apjához, aki a könyvet olvasta.

- Apa, Potter rosszul van.

- Mi történt? – kérdezte, s már rohant is.

- Nem tudom. Lemaradt, majd gyorsan vette a levegőt. Te jó Merlin! Elmúlt a főzet hatása.

- És nem adhatok neki újat, különben függő lesz. Sajnálom fiúk, de hosszú éjszaka elé néztek.

Eközben Harry nagyon igyekezett nem felkiáltani. Lehet, hogy az alvás segített volna, de ki tud így aludni?

Az éjszaka kínzó lassúsággal telt Harry számára, és valamikor hajnalban már nem bírta tovább. Ráborult a sötétség jótékony leple.

Bejegyezte: Luna dátum: 12:18